Pontosan 9:57-kor a Taxik leparkoltak anyuék háza előtt.Megkértük a Taxisokat,hogy várjanak meg,mindjárt jövünk.Mindenki kiszállt az autóból,de csak én mentem fel anyáékhoz.Ahogy benyomtam a kaputelefon kódját,elfogott egy szívfacsaró érzés.Igen,azthiszem hiányoztak a szüleim.
-Szervusz szivem,nyitom!-Mondta anyu a kaputelóba,aztán kinyílt az ajtó.Mivel a 9.-en laknak,ezért lifttel mentem.Elég hosszú idő volt,míg felért a lift.Végigmentem a folyosón,a szívem a torkomban dobogott,és éreztem,hogy vadul lüktet.Végül becsöngettem."Ty Smith"-olvastam le a csengőt.Anya nyitott ajtót.Mint egy 5 éves,úgy ugrottam a nyakába.Aztán jött apa.Őt is is jól meg ölelgettem.Beszéltünk anyuékkal egy kicsit,aztán mondtam,hogy lent vár 2 Taxis,úgyhogy sietnem kell,ezért meg kaptam a kulcsot,és már mentem is.
Amikor visszaértem a többiekhez,mosolyogva meglóbáltam előttük a halomnyi kulcsot,és beszálltunk az autókba.
***
Fél óra múlva megérkeztünk a Kis-Duna partjára,a Kompkikötő közelébe.Ahogy kiszálltam,megcsapott a friss,tiszta levegő.Kicsit megszédültem,de abban a percben Harry kötött ki mellettem,és megszorította a kezem,aztán rámmosolygott.Abba a barna napszemüvegbe,és a ragyogó fogsorával...Olvadoztam,mint vaj a mikróba.^^
Kicsit nézelődtem,tájolódtam,aztán végülis megtaláltam a mi csónakunkat.Lementünk kisebb-nagyobb sikerekkel a (szerintem) életveszélyes,ősrégi stégre.Mindenki beszállt,én maradtam legutoljára,hogy elkössem a csónakot,meg ilyenek.Emlékszem,ilyet már ezerszer csináltam,de egyszer jól belezúgtam a vízbe.Nagyon-nagyon reméltem,hogy most nem fogok.Egyik lábam a csónak csúcsára raktam, másikkal pedig még a stégen álltam.Babráltam egy időt a lakatokkal,végül sikerült kinyitnom.Ekkor jött a neheze."Oké,most akkor bedobod a csónakba a láncot,a lakatot,és a kulcsot,aztán áttérdelsz az egyik lábaddal,a másikkal pedig ellököd a csónakot.Menni fog Lili!Kemény csaj vagy!"-Bíztattam magam.Vettem egy nagy lélegzetet,és bedobtam a láncot,a kulcsot,és a lakatot a csónakba.Rátérdeletem a csónak csúcsára a jobb lábammal,a ballal pedig erősen ellöktem magam a stégtől.Szépen el is indultunk.Csak...(És itt jött a CSAK) a bal lábam kis ideig belelógott a vízbe."Ez legyen a legnagyobb gondom!"-gondoltam magamba.Elhelyezkedtem a csónakba,meghúztam a motor zsinórját,és 5 perc alatt átértünk a vizen.Ahogy átértünk,két 10-en éves kiscsaj sikoltozva futott végig a stégen.
-Úrsiten,ezek ők!-Kiáltott fel egy barna hajú,szórakozott lány,és a kezét a szája elé kapta.
-Igen!-Ugrált vele a másik lány is,aki megszólalásig hasonlított a másik lányra,csak más ruhába volt.
-Igen.Mi vagyunk azok.-Mentem oda hozzájuk mosolyogva.-Sziasztok lányok!-Öletem meg őket.-Ő pedig itt Niall,Harry,Zayn,Louis,és Liam.-Mutattam végig a csónakból kiszálló társaságon.-Ők itt Bogi,Fanni,Champ és Csooky.A csajok is tudnak magyarul.A fiúk nem!-Kacsintottam oda nekik,amire ők felnevettek.Azthiszem,egyre gondoltunk.:)) Gyorsan kezet fogott mindenki mindenkivel,aztán felhordtuk a halomnyi bőröndünket a telkünkre...