A kocsiút szótlanul telt,Harry az utat bámulta,én pedig az ablakon kívüli világot bambultam,és gondolkodtam az élet nagy dolgain.Amikor megérkeztünk,és megláttam a csajokat az ajtóba,ahogy ugrándoznak örömükben,elmosolyodtam,és egy csettintés alatt elszállt a rosszkedvem.Odabicegtem hozzájuk,és jól megölelgetem őket.
-Végre itthonvagy!-Nyögött fel Bogi.
-Énis örülök ám neki!De a csajok nagyon fognak hiányozni.-Mondtam kicsit lelombozódva,de aztán megdumáltam magammal,hogy úgyis fogunk még találkozni az életben,hiszen megvan a telefonszámuk.Amikor beértünk,furi érzés kerített hatalmába...Talán a honvágyam szállt el,mert iszonyú boldog voltam.Aztán elémrohant Champ és Csooky,és jól megnyalogattak.Ugyan mind a kettten nézték jó időn keresztül,a gipszem,de aztán megbirkóztak az egésszel.Harry mellettem űlt a kanapén.Champ most szinte teljesen furcsán,nem vicsorított rá,meg semmi,úgyhogy mondtam Harrynek,hogy nyugodtan simogassa meg.Szerencsére Champ tökjól tűrte,és csodák-csodájára átvándorolt egyszer csak az én ölemből Harry ölébe.Olyan édik voltak így együtt.Néztem őket egy ideig,aztán gondoltam,felhívom anyut.
-Szia kicsim!-Vette fel vidáman,szinte egyből a telót.
-Szia...Csak azért hívtalak,hogy már itthon is vagyok!
-Jajj szivem,ez remek!És hogy vagy?
-Jól,köszi.A lábam még mondjuk fáj egy kicsit,de azon kívül minden oké!Na,most rohanok,mert Monopoly-zunk.Puszi!-Mondtam,aztán letettem a telót.Be botladoztam a nappaliba,és leülltem a többiek közé,de Harry nem volt ott.
-Hova tűnt Harry?-Kérdeztem a csajoktól.
-Elment a fiúkért.Azt mondta,5 perc,és itt lesznek.
-Oké!-Mondtam,aztán kimentem a konyhába,gondoltam,pattogtatok egykis kukoricát.Amikor visszaültem,már csöngettek is.Fanni nyitott ajtót,ÉS amior Naill bejött utolsóként,megcsókolta őt!Húúúúztam egyet,amire kérdőn rámnéztek.Fanninak szerencsére egyből leesett.
-Ja...Öhm,mi járunk.-Válaszolt,amire mindenki elmosolyodott,hogy 'Jaaa,már világos.'Aztán leültönk Monopolyzni...