Egyszer csak lefékezett a kocsi.Aztán kivettek az autóból,és olyan tolós-ágyon voltam.Legszívesebben felültem volna,és a saját lábaimon besétáltam volna a kórházba,de nem volt erőm feltápászkodni,a lábam pedig iszonyatosan fájt,úgyhogy hagytam,had toljanak be azon a bigyón.Amikor beértünk,megcsapott az a gyógyszer-illat.Hirtelen,és önakartatom ellenére kipattant a szemem.Nem láttam még tisztán,de azt kiszúrtam,hogy Harry és egy csaj a ,,recepciónál" állnak.Harry felém nézett,és ahogy észrevette,hogy nyitva van a szemem,odarohant hozzám.
-Istenem...Lilim,hallasz?-Kérdezte kétségbeesetten,aztán homlokon puszilt,de úgy,mintha már egy éve nem látott volna.
-Igen...Khm-khm...Ha-...ha..hallak.-Nyögtem ki alig hallható hangon,krákogás közepette.Megragadtam a kezét,és el nem akartam engedni.Aztán kiültettem egy gyenge mosolyt az arcomra.-Mi történt velem?
-Elestél korizás közben,és elég durván eltört a bal lábad,meg a fejed is elrepedt egy helyen,viszont az a csoda,hogy agyrázkódást nem kaptál.-Mesélte Harry,nekem pedig tátva maradt a szám,majd csönd lett,és egymás szemét fürkésztük.Aztán folytattam egy idő után a kérdezősködést:
-Meddig kell bentmaradnom?...És a többiek hol vannak?
-Azt még nem tudjuk...És a többiek nálatok vannak...Olyan egy balek vagyok!-Mondta elhalkulva Harry,aztán a kezébe temette arcát.
-Miért is?-Kérdeztem érdeklődve.
-Mert én okoztam ezt az egész káoszt...
-Héjj...Erről nem te tehetsz!Ha valakit okolni kéne,akkor az én lennék...
-Na,hagyjuk inkább az okolgatást...A lényeg az,hogy most te mész a dokihoz,aki majd meg mondja,hogy meddig maradsz benn!-Mondta Harry,aztán már toltak is be a rendelőbe,Harry pedig kint leült egy székre,és azt még láttam,hogy előveszi a telóját...