...Zsebreraktam egykis pénzt,hátha megyünk valahova...Netántán a plázába...De nem oda mentünk...Hanem a Starbucks-ba.Imádtam azt a helyet...Az onnan kiszálló kávé-illat pedig isteni!...Harry kinyitotta előttünk az ajtót.Amikor helyet foglaltunk Harry megszólalt.

-Megbocsátotok nekem egy pillanatra?-És elment a púlthoz.Az egyik pincérlánynak adott egy puszit,és elkezdtek sutyorogni.Harry ekkor felém mutatott én meg gyorsan elkaptam a tekintetemet.Aztán egy idő múlva sandán odapillantottam.Harry szájáról csak egy köszi-t tudtam leolvasnia,és elindult az asztal felé.Miközben jött,Lou odaszólt nekem:

-Héjj,nem kell féltékenykedni,a pincér Harry anyjának a legjobb barátnője,egyben Harry keresztanyukája is.-Mondta,és elhajolt tőlem.Én pedig egy kicsit megnyugodtam.Amikor Harry leült,kaptunk attól a lánytól pár itallapot.Aztán elkezdtük sorolni,hogy mit kérünk:

-Én kérek egy forrócsokit,és egy hozzá passzoló sütit!-Mondtam mosolyogva.

-Énis ugyanezt.Köszönöm!-Mondta Harry,és átölelte a vállam.Éreztem a parfümje illatát...Ugyanolyan volt,mint amilyet apa használt...Ekkor könnybe lábadt a szemem...Mert amikor apáék az eszembe jutottak,akkor mindig kicsi honvágyam támadt,de letöröltem a könnycseppet az arcomról,és mosolyogtam tovább.

-Én kérnék egy jegeskávét!-Mondta Niall.

-Én úgy szintén azt kérnék.-Válaszolta Zayn.

-Hmm...Én egy cappucino-t kérek.Köszi!-Mondta Fannni.

-Én is egy cappucino-t.-Felelte Louis.

-Én is!-Válaszolta Liam.

-Én végezetül pedig kérnék egy Espresso Macchiato-t,és egy hozzá passzoló süteményt.Köszönöm!-És visszanyújtotta az itallapot Bogi a pincérnek.Amikor eltűnt,az általános iskolai dolgainkról beszélgettünk.

-Én egyszer nagyon leégtem...Fuhh,és emlékszem,amikor a matektanár leüvöltötte a fejemet...Az nagy égés volt!-Mondtam elpirulva.

-Mért,én le 'Hájfej'-eztem az Angol tanárt...Az is kemény volt!-Mondta Harry.Ekkor azonban feltűnt a pincér.Én pedig meghökkentem...Vagyis inkább el érzékenyültem...Mert egy olyan sütit kaptam,ami egy fél szív volt,és rá volt írva,hogy 'Harry...'Ohh..Jézusisten...Olyan édes volt...És az ő sütije ennek a szívnek a másik fele volt,amire pedig az volt rá írva,hogy '...csak érted dobog.'...Istenem...Elérzékenyültem...Ekkor felálltam,és elmentem a mosdóba.Sírtam,csak azt nem tudtam,hogy miért.Aztán megigazítottam a sminkem,és azon gondolkoztam,hogy én mért vagyok ennyire szerencsés...Annyira sok időt töltöttem bennt a mosdóban,hogy bejöttek értem Fanniék.Odajöttek hozzám,megölelgettek,meg minden,és nem kellett elmagyaráznom nekik,hogy mért mentem el a mosdóba,ők megértették ezt szavak nélkül is...Hát igen,ilyenek az igaz barátok...Amikor kimentem,Harry kétségbe esett arcot vágott.

-Mi baj van?-Kérdezte.Én odahajoltam hozzá,és a fülébe súgtam.

-Semmisem...Jó hogy vagy nekem-És arcon pusziltam.Aztán megettem a sütit,meg minden,és elgondolkodtam az élet nagy dolgain.Eszembe jutott egy olyan kérdés,hogy akkor mit fogok én csinálni,ha valóban hozzámegyek Harryhez?Énis 1D tag leszek,vagy mi fog történni?...Ekkor azonban kisebb csajtömeg támadott meg minket,úgyhogy gyorsan elhúztuk a csíkot...Ilyen kérdésekkel a fejemben indultam haza,de aztán a fél útnál kivertem ezt a sok baromságot a fejemből,és boldogan,kézenfogva sétáltam tovább Harryvel a sötétben...

Oldal: 20.A Starbucksos meglepi.^^
Foreveryoung.:] - © 2008 - 2024 - foreveryoung.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat