Reggel arra ébredtünk Harryvel,hogy megszólalt a telóm.Gyorsan odakaptam,megköszörültem a torkom,és felvettem a telót.
-Haló?-Szóltam bele a vonalba meglepően mély hangon.
-Szia Lili,Dr.Burke vagyok!
-Á...Dr.Burke.Szép napot!
-Köszönöm...Lehetne egy hatalmas kérésem?
-Attól függ,mi lenne az...
-Be kéne jönni MOST AZONNAL a kórházba!
-Öhm...Minek?
-Ez hosszú történet,a lényeg az,hogy gyere be MOST!-Mondta levegő után kapkodva.Eléggé meg voltam illetődve.Minek nekem bemenni?!
-Rendben,máris ott leszek.Viszlát!-Nyomtam ki a telót.Harry engem bambult,én pedig teljesen kómásan,ledermedt arcal bámultam magam elé."Mi történhetett?" kérdeztem magamban.
-Mi a gond?-Nézett rám kérdőn Harry,amire összerezzentem,mert olyan váratlanul jött a kérdése.
-Be kell menni a korházba MOST!
-Oké...Mennyünk,ha azt mondta a dokihogy most,akkor most megyünk.-Mondta,aztán már ki is császkálódott az ágyból.Lent bezabbantottam villám sebességgel egy tál müzlit,és már rohantunk is.Amikor beértünk,egyből be is hívtak a rendelőbe.
-Szia Lili!-Mosolyodott el a doki.
-Jónapot Dr.Burke!Miért kellett ennyire sietnem?-Kérdeztem,miközben a hajammal szórakoztam,mert tisztára kócos volt.
-Ez egy hosszú történet...A lényeg az,hogy lehetséges,hogy nincs eltörve a lábad,csak zúzódva.Ezért most felviszünk kontrollra,és megnézzük,hogy mizújs ott lent!-Mutatott rá bolondozva az orvos a gipszemre.Akaratom ellenére leesett az állam,és amikor kibotorkáltam a rendelőből,Harry egyből ott termett mellettem.
-Na,mi történt?
-Lehet,hogy nincs is eltörve a lábam!Msot megyek kontrollra,és megtudom,hogy most akkor mivan.-Meséltem úgy,mint aki az egészből nem ért semmit.Hát,nem sokat kellett ehhez az arckifejezéshez elővenni a sok színészi tudásomból!Amikor felértem,és bekopogtam egy másik néni nyitott ajtót,mint az első kontorolomon.
-Szervusz szivem!
-Csókolom!Kontrollra jöttem.A lábamat kéne megnézni.Dr.Burke küldött.-Nyögtem ki minden infót.A nőci odanyomta a kezembe a 'Szuper-csajos műanyagkötényt',és megcsinálta a vizsgálatot.Amikor kinyomtatta a képeket,odaadta nekem,és mondta,hogy kész vagyunk.
-Köszönöm!-Intettem oda neki,és becsuktam magam mögött az ajtót.Harry megint ott termett,és szó nélkül kikapta a kezemből a leleteket.Sokáig tanulmányozta őket,aztán felnézett.
-Szerintem neked nincs eltörve a lábad!-Mondta lelkendezve.A fél öröm már megvolt.:)
Gyorsan bementem a dokihoz,aki átfutotta a leletet,sokáig tanulmányozta a képet,és a végén,felállt,és mosolyogva kezet fogott velem.
-Noss Lili,ezen csak egy apró kis zúzódás nyoma látszódik.Mivel ennek a gyógyulásához csak fáslira van szükség,ezért most leszedjük a lábadról a gipszet,és befáslizom.-Kacsintott rám,én pedig elégedetten kinyögtem egy "Ezaz!"-t.Ekkor azonban kicsit megrémültem.A doki egy kicsinyített láncfűrésszel közelített felém.Szerencsére csak csikizett a szerkenytyű,fájni nem fájt,ahogy áthasította a gipszet.A végén befáslizta a lábam,adott még két gurigával belőle,és utamra engedett.Amikor már ki akartam lépni utánam kiabált.
-Óóóó,és Lili.Ússz és sétálj az elkövetkezendő időben sokat!...És 2 hétig még no munka!-Mondta,aztán tett egy olyan 'Hess!' mozdulatot,és én már kint is voltam.Harry feállt a székről,és tátott szájjal rámnézett.
-Hát veled meg mi történt?-Kérdezte,én pedig elégedetten rámosolyogtam.
-Nem volt eltörve a lábam,csak megzúzódott.Azt viszont nem tudom,hogy az első kontrol-képemen hogy lehetett eltörve a lábam,a mostanin pedig nem?!-Vontam fel a szemöldököm.Harry kis ideig gondolkodott,aztán rávágta.
-Lehet,hogy elcserélték valakivel a leleteid.-Mondta,aztán megfogta a kezem,és kimentünk a korházból.A kapu előtt hirtelen felkiáltottam.
-Lexi és Jess...Felmehetek hozzájuk?-Néztem bociszemekkel Harryre,aki elröhögte magát,és bólintott egyett.
-A kocsiban megvárlak!-Kiabálta után,én pedig séltáló tempóban (végre-valahára!!) felmentem az emeletre...