-Na,mesélj már,mit szeretsz Harryben?-Kérdezte Lexi csillogó szemekkel.
-Úgy összeségében mindent...Aranyos,romantikus,vicces,és Zayn szerint nagyon szeret engem...Ráadásul,melyik az a pasi,aki hoz neked egy csokor fehér rózsát,csakúgy?-Kérdeztem mosolyogva,miközben a rózsákat nézegettem.
-Csakis az odaadó pasik hoznak a csajuknak virágot!-Mondta Jess.
-Na,erről beszélek...Amúgy nektek van pasitok?
-Hát,nekem van...De még elég friss a kapcsolat.-Válaszolt a kérdésemre Jessy,és a haját babrálta.
-Én 3 hónapja élek párkapcsolatban.Elvileg ma befog jönni Zac.-Mondta Lexi,elpirultan.Ekkor kopogtattak az ajtón.
-Szabad!-Kiáltottuk egyszerre a csajokkal.Ekkor egy mosolygós fiú lépett be hozzánk,és kedves,vidám hangon köszönt:
-Sziasztok!-Mondta,aztán pedig odament Lexihez,és nyomott a fejére egy puszit.
-Lili,bemutatom a barátom,Zac-et.Zac,ő itt Lili,az újdonsült szobatársam.
-Áhh,szia Zac,örülök,hogy megismertelek!-Mondtam,majd kezet fogtunk.
-Részemről a szerencse.-Mondta mosolyogva,aztán lekuporodott Lexi ágyára.
-És mizu,hogy aludtatok?
-Á,köszi jól,csokisfánkom!-Mondta Lexi,amire akaratlanul is elnevettem magam.Lexi kérdőn nézett rám,Zac pedig velem együtt nevetett.-Mi a vicces?-Kérdezte,amire méginkább elröhögtem magam,és Zac,meg Jess is velem együtt nevetett.Amikor alábhagyott a röhögcsélés,válaszoltunk Zac kérdésére.
-Én is jól aludtam,Lexi csokisfánkja!-Válaszolt Jess,na amire aztán már úgy röhögtünk,hogy az nemigaz.
-Én is jól szunyáltam!-Mondtam ki végül,aztán lecsillapítottam magam,és márcsak kuncogtunk mind a hárman.
-Hoztam neked csokisfánkot!-Mondta Zac Lexinek,és megint kitört a röhögés.Na,ez kemény volt...Már fájt a hasam,annyit nevettem.
-Köszönöm!-Mondta Lexi,aztán beleharapott,és a fánk másikfele kidurrant,ő pedig tiszta csoki lett.Mostmár nem tudom megfogalmazni,hogy mennyire röhögtünk.Az vetett véget a röhögésnek,hogy Zac telefonja megszólalt.
-Oooo,bocsánat hölgyeim,de nekem most rohannom kell,mert próbálunk a bandával.
-Te játszol bandában?-Kérdeztem felcsillant szemekkel.
-Igen.Imádom a zenét.Basszusozom.-Mondta,aztán adott Lexinek egy puszit,és már rohant is.Azt ajtóból még visszakiáltott.-Sziasztok lányok,holnap jövök!-Aztán becsapódott az ajtó.Pár másodpercig teljes csönd volt,aztán pedig Jessel elkezdtünk röhögni.Végül az vetett véget a nevetőgörcsünknek,hogy bekopogtatott a nővérke,hogy 5 perc,és kapjuk az ebédet.
-Milyen a koszt?-Kérdeztem Lexiékre meredve,akik fintorogtak egyet,tehát ebből levontam,hogy nem a legfinomabb a világon...