Visszamentünk a fiúkkal Harry szobájába,és folytattuk a feladatokat.Harry pörgetett.Zaynt,és Naillt pörgette.Niall adott feladatot:
-Menny oda Lilihez,és puszild meg a homlokát!
-Ennyi??Ez nem igazán kemény feladat,de oké!-Mondta Zayn,aztán meg közel hajolt hozzám,és kaptam tőle egy puszit a homlokomra.Nem volt olyan rossz.:) Amikor már visszaült az eredeti helyére,sandán ránéztem Harry-re.Mosolygott,ami nála mindig is jó jelnek számított.Megnyugodtam,és forgattam.Kipörgettem Louist és Harryt.Harry adott feladatot:
-Mondd meg Lilinek,hogy mit érzel iránta.
-Oké!..Tehát..Kedves Lili!Én egy igazán dilis,aranyos,jófej csajt ismertem meg benned.Barátnak tartalak,egy közeli barátnak,akit már nem lehet lefoglalni,mert sajnos a haverom lestoppolta...Tehát kötődést érzek irántad,baráti kötődést,ami egy szép napon lehet,hogy át fog alakulni szerelemmé.-Mondta röhögve.Ekkor pedig Harry felvette a párnáját,és sózott egy akkorát Louis fejére vele,hogy szegénynek kettős látása lett szerintem.De nem kellett félteni,egyből viszaütött,és utána márcsak 5,kb. 6 évesek szintjén lévő sráct lehetett látni,akik egymást püfölték,de közben meg röhögtek.Amíg így ők elvoltak,kimentem a fűrdőszobába,hogy megnézzem,mégis hogy festek.A hajam egy kicsit szét volt jőve,ezért inkább kibontottam a kontyot.Elmentem még aztán WC-re,és kutattam egy kicsi rágcsálnivalót.Vittem a fiúknak egykis chipset,meg limonádét,és lecsitítgattam őket.
-Héjj,nyugi-nyugi!Hoztam kajolni valót.-És megmutattam nekik a chipseket.Egyből,mint a dolgos elsősök,csöndbe maradtak,és bociszemekkel bámulták a chipset.Aztán kibontottam,és rátámadtak a zacsira.Gyorsan megettük az egészet.Ilyenkor már szerintem vagy 11 óra lehetett,de nem érdekelte egyikőnket sem,hogy mennyi az idő.Amikor végeztünk a chipsel,kicsit elhalkult a banda.Hirtelen beugott egy gondolat:
-Fiúk,énekelnétek nekem egy kicsit?-Kérdeztem,és ment hozzá a mindig működő bociszem.Nem is válaszoltak,hanem egyből áthozta Laim a gitárját,és elekzdtek énekelni.Először elénekelték a What Makes You Beautiful-t,aztán pedig a Na Na Na-t.Jól elvoltunk.Aztán viszont jött az a kérés,amitől a leginkább rettegtem.
-Énekelj te is velünk lécci!-Kérték kórusban a fiúk.
-Ajj,nemár,én nem tudok énekelni!-Mondtam.A valóság az volt,hogy szerintem tudtam énekelni,csak nagyon szégyenlős voltam.
-De,megigérjük,hogy nem fogunk kinevetni!-Mondták ezt is kórusban.
-Oké-oké!...
-Rendben,akkor melyik számnak tudod a szövegét?
-Hát...A Gotta Be You-ét,a What Makes You Beautiful-ét,a One Thing-ét,a More Than This-ét,és még sorolhatnám.Leginkább a What Makes You Beautiful megy.
-Renben van,akkor azt énekeljük.-És a fiúk elezdtek visszaszámlálni.De ez is egy buktató volt!Ők nem kezdtek el énekelni,hanem én kezdtem el egyedül.Nagy röhögés támadt,még énis nevettem,aztán pedig mégis csak elénekeltük mind a 6-an.A végén mindegyikőjük megdicsért,és mondták,hogy nagyon jó hangom van.Örültem neki,hogy ennyire kedvesek voltak,hogy pozitív visszejelézsekért képesek voltak kiszínezni a valóságot...