...Ahogy felkiáltottam örömömben,úgy vágódtam hanyatt a betonúton.A bukósisakom kicsatolódott,és lerepült a fejemről,úgyhogy teljes erőbedobással belevágtam a fejem a betonba.Ordítottam,mint a sakál,és csillagokat láttam magam előtt.Borzalmas érzés volt!Rózsaszín felhőket láttam átúszni az égen,és amikor felültem,visszacsuklottam,és a talajt pirosnak láttam.Szinte már lecsukódott a két szemem,amikor valami meleg öntötte el a fejem hátulról,és a lábam iszonyatosan fájt.Odakaptam a fejemhez,és megvizslattam.Ekkor azonban önakaratom ellenére is lehunytam a szemem,és utána márcsak hangokat hallottam.
-Úristen,jól vagy?-Kérdezte egy lány hang,de nem tudtam beazonosítani,hogy ki mondta.
-Szerinted jól van?!-Mondta felháborodva egy reszkető hang.Ez is női hang volt.
-Istenem,nem láttok a szemeitektől?Lili vérzik!!!-Mondta erényesen,majd a végén elcsukló mély hang.Ezt még abban a transzban is felismertem.Nem lehetett más,csak Harry.-Najóóó,én hívom a mentőket,ti addig meg keressetek egy orvosit a közelben.
-Oké!-Hallottam kórusban a választ,és azt is észrevettem,hogy egy valaki küszködik a sírással.
-Istenem,Lili,ugye nem hagysz itt minket?-Kérdezte valaki,és megsimította az arcom.Annyira akartam válaszolni,de csak kinyitni tudtam a szám,de egy hang nem szűrődött ki belőle.Ekkor már biztosan hallottam,hogy sír az a lány.Hirtelen olyan mély 'álomba' csöppentem,hogy már a hangokat sem hallottam.Aztán egyszer kerültem megint olyan állapotba,hogy hallok,de nem látok,és akkor éreztem,hogy egy kocsiban vagyok,valaki fogja a kezem,és egy ismeretlen női hang beszél:
-Mikor történt vele ez az egész?...Szegénykém!
-Hát úgy másfél órája...Addig a pizzériában összerakták,úgyahogy.-Mondta egy férfi hang...Talán Niall volt,de nem biztos.
-Csórikám...És hogy történt?-Kérdezett ismét a nő.
-Görkorcsolyázni próbáltam tanítani,és megéheztünk.Előrementem szólni a többieknek,hogy mindjárt veszek pizzát.Lilit addig leállítottam egy fánál,hogy várjon meg ott,de aztán ő elindult,és hát hátra borult.A beton ott szerintem még mindig véres.-Vette át a szót Harry.
-Jézusom...Nemtudom,mit fog szólni a doki,de ezek után biztos,hogy kis ideig bent kell tartani a kórházba.
'Kórház?Mi?Mivan?Hol?Ki került kórházba?Netántán én?...Nem,az lehetetlen!!'-Mondtam magamban.Legszívesebbben kiordítottam volna magamból ezt az egyveleget,de nem tudtam megszólalni.Később megint visszaaludtam,és már csak egy 'megérkeztünk!' mondtatot szűrtem ki a környezetemből.