Felmentem,átvettem a hálóruhám.(Szakadt,angol zászlós topp,és fekete macskagatya)Bedugtam a fülhallgatót a fülembe,és elkezdtem halkan dúdolgatni.
-Mit hallgatsz?-Kérdezte érdeklődve Harry.
-Öhm....Semmit...-Legyintettem lazán.Harry ekkor gúnyosan elmolyodott,és bebújt mellém az ágyba,aztán kikapta a kezemből a fülhallgatót,és hallgatta a zenét.Én paprikavörös arccal néztem végig rajta,és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.Amikor már elég ideig hallgatta,kihúzta a füléből a fülhallgatót,és elmosolyodott.
-Te szereted Bruno Marst?-Kérdezte rám meredve.Hát igen,épp az It Will Rain-t hallgattam.Harry jutot eszembe róla,mindig.:)
-Szeretnem kéne?-Kérdeztem vissza röhögve.Ő is elmosolyodott,és átkarolt.
-Ahogy gondolod...Én bírom.-Kacsintott rám,és megpuszilt.Ezt a bizonyos 'összebújós'-jelentet az szakította meg,hogy Liam benyitott,és kétségbeesett képet vágva ránk meredt.
-Ti nem hallotok semmit?-Nézett körbe úgy,mint akinek üldözésimániája van.
-Öööö..Nem?!-Mosolyodott el Harry.
-És te?-Nézett rám még mindig ijedten.
-Én sem hallok semmit.-Vontam meg a vállam.Ekkor Zayn lépett be kb. úgy,mint Liam.
-Most komolyan..Harry,van olyan valaki,aki horkol a bandában?-Kérdezte kissé furán Zayn.
-Csak Niall,ő is csak ritkán,de akkor nagyon.-Vonta meg a vállát.
-Oké..Most akkor tisztázzuk,mi baj van?-Vontam fel a szemöldököm.
-Valaki horkol...És Harry szerint csak Niall szokott horkolni,ritkán,és most tuti,hogy nem ő horkolt...Úgyhogy..Valaki rajtunk kívül alszik a házban!-Remegett Liam,én pedig elröhögtem magam,ahogy Harry is.
-Komolyan?!...Ugyanmár!-Nyögtem ki a röhögőgörcs közepette.Aztán bejött Bogi.
-Én...Félek!-Jelentette ki rémülten,és már kezdtem elhinni,hogy valami tényleg nincs rendben.
-Oké...Akkor...Körbenézünk...Mindenkit felkeltünk,még a kutyákat is...Ők biztos megtalálják az idegeneket!-Feleltem egyszerűen,és felpattantam.Mindenkit szépen felébresztettünk.Akkor a fiúk bevallása szerint nem hallották a mumus-hangot.(Igen,így nevezték el.:D) Végülis elcsöndesedtünk.Harryvel nem igazán mondhatni,hogy csendben voltunk,mondjuk inkább azt,hogy elvoltunk.Najóóó...Egész pontosan röhögőgörcsöt kaptunk mind a ketten.Aztán fél óra múlva,amikor kezdtünk kilábalni a nevetésből,ismét benyitott Liam,és most még rémültebb képet vágott,mint előtte.
-Tudjuk,nem kell mondani...A mumus.-Mondta Harry,mielőtt megint elkezdi Liam a kiselőadást a mumusról.Én elnevettem magam,ezen a mumusos dolgon,úgyhogy végülis mi Harryvel jól elszórakoztunk.Megint mindenkit felkeltettünk,megint nem hallottunk semmit,úgyhogy,gondoltam,hogy azért valaki mégiscsak a fiúk közül horkolhat.
-Oké...Tehát...Nem akarok ujjal mutogatni...De valószínű,hogy közülletek horkol valamelyikőtök...Mondjátok el,mikor szoktatok horkolni.-Mondtam egyszerűen,a fiúkra mutogatva.
-Én soha nem szoktam horkolni,csak akkor,amikor meg vagyok fázva,de ez az imént nem valósághű,mert 1.Nem vagyok megfázva,és 2.Nem hallhatom a saját horkolásom!-Mondta nevetve Liam,én pedig bólintottam egy nagyot.
-Én csak akkor szoktam horkolni,amikor meg vagyok fázva,meg amikor fázom.De azért így nyáron nem igazán lehet fázni se meg megfázni se.Szóval...-Töprengett a csilláromat tanulmányozva Zayn.
-Én akkor szoktam,amikor jól tele van a hasam,és ez csak akkor szokott előfordulni,amikor gyorskaját vacsizom...Ráadásul én is hallottam a hangot,tehát nem én voltam..Max. csak besegítettem a mumusnak a horkolásban.-Mondta nevetgélve Niall.
-Én nem szoktam horkolni,és még nem is aludtunk.-Mondta Harry egyszerűen.A fiúk sutyorgásban törtek ki,amire én ránéztem Harryre.Elmosolyodott.
-Na...Akkor vagy én voltam,vagy a mumus!-Vágta rá Lou.-Én szoktam horkolni,de csak akkor,amikor édességet eszem vacsorára,és utána már semmit sem...Ha így belegondolok elég furán hangzik,de ez az igazság-Tűnődött el,aztán folytatta.-Amúgy én meg nem is hallottam semmiféle hangot,tehát,fogalmam nincs,hogy miről van szó.-Vonta meg a vállát Lou,amire mind az heten lesajnálóan néztünk rá.-Most mivan?-Kérdezte elvékonyított hangon.
-Hahooo...Lou...Csillagánizs-torta...Édesség...Utána már nem ettünk semmit.-Csaptam a homlokomra,hogy észre vegye magát.Ekkor felordított.
-Jaaaaaaaaaaaaaaaaa....Tényleg...Öhm...Bocsánat?!-Nézett ránk bociszemekkel.Mindenki elnevette magát.
-Ti álmosak vagytok?-Kérdeztem körbetekintve a társaságon,akik valahogyan ottragadtak a szobámban.
-Neeeeeeeem.-Hangzott a válasz szinte egyszerre.Igaizból engem is felpörgetett ez a mumus-ügy,úgyhogy én sem akartam aludni.-Na,Lou,lemegyek,csinálok neked egykis popcornt,az ugye NEM édes,úgyhogy utána már fogsz tudni aludni rendesen.-Mondtam,és leszaladtam a konyhába.Amikor kivettem a popcornos dobozt a szekrényből,a félhomályba odasurrant hozzám Harry,és átölelt.
-Instant popcorn?!...Ez komoly?-Kérdezte mosolyogva,amire én is elvigyorodtam.
-Igen...Baj van vele?-Kérdeztem érdeklődve.
-Ugyanmááááár...Na,rakd be gyorsan,mert Lou ilyenkor nemcsak aludni nem tud,hanem túl hiperaktív is lesz,és már normálisan is olyan..Gondold el még hiperaktívabbnak.-Mondta,aztán áthajolva rajtam,kivette a popcornos zacsit a mikróból.Elővettem egy tálcát,ő meg beleszórta a zacsi tartalmát.Megcsapott a pattogatott kukorica-illat.Ekkor azoban arra eszméltem,hogy Harry a nyakába kap.
-Te mégis mi a jó életet csinálsz velem?-Kérdeztem,amikor úgy kezdett el felvinni a lépcsőn,mint akik most házasodtak össze.
-Nem akarom,hogy fájjon a lábad.-Mosolygott rám jókisfiúsan,amitől én olvadoztam,de a végén kivágtam a hisztit,hogy rakjon már le.A végén lerakott,kiöltötte rám a nyelvét,amire én rámosolyogtam.Amikor bevittem a popcornt,ráébredtem,hogy milyen az,amikor Louis szuper-hiperaktív.Ugrált fel-alá,és olyasmi hangot adott ki,mint valami 5 éves kislány,aki jópofizik valakinek.Én gyorsan a kezébe nyomtam a tányért.
-Ezt meg kell mind enned...Most!!!
-Igenis parancsnok-asszony.-Mondta szórakozottan,és nagy adagnyit beletömött a pofazacsijába a kukoricából...